Egy kis AKUSZTIKA Élőzene - Konzervzene
* Frekvencia tartomány: az emberi fül által hallható 20Hz-20kHz közötti frekvenciák, amely tartomány felső határa az életkorral (nem arányosan) csökken. * Hangtér: a hangforrások térbeli helyzetét leképező érzet az emberi agyban. * A magas hangok ebben az írásban nem a szoprán hangtartományt, hanem a kb. 5-10 kHz fölötti felharmonikusokat jelöli.* A hangtorzítás fajtái: a) frekvenciatorzítás, amikor a különböző frekvenciájú hangok nem azonos mértékben jutnak el a fülünkbe (pl. a hangszóró nem viszi át a mély hangokat). Az agy ezt bizonyos mértékig képes kiegyenlíteni. b) nemlineáris torzítás, amikor a hangképben az alapfrekvenciához képest a felharmonikusok is megjelennek. Ez kis mértékben nem is zavaró, hiszen minden zenei hang bőséges mennyiségben tartalmaz felharmonikusokat, amelyek alapján eldönthetjük, éppen melyik hangszert halljuk. c) keresztmodulációs torzítás, amikor a hangképben az eredeti hang különféle frekvenciáinak összegével, de leginkább különbségével megegyező frekvenciájú hangok is megjelennek. Ez a legdurvább torzítás, mert az eredeti hang felharmonikusaihoz nem tartozó (azaz disszonáns) frekvenciák is megjelennek, ami már kis mértékben is rendkívül zavaró. A/ Élőzene Az akusztika lényege: mit hallunk, és mihez képest?
Az „eredeti” zene valójában akusztikus élőzene, amit közvetlenül, nem elektronikus úton hallgatunk (operaház, hangversenyterem, zenepavilon, templomi orgona, stb.). A legtöbb emberben, még a zenebarátokban is, többnyire fel sem merül a gondolat, mit és milyen akusztikai minőségben hall. Zenés
színpadi előadások (opera, operett, stb.) elrendezésében az énekesek
elől, a közönséggel szemben énekelnek, így hangjukat a
szokásos körülmények között jól és torzításmentesen hallhatjuk. Igenám,
de a zenekar hol is cincog? A zenekari árokban, ahonnan igen
kevés magas hang jut a közönséghez. Akik a nézőtéren a zenekarhoz
egészen közel, elöl ülnek, még hallhatnak valamit a zenekari magas
hangokból, míg azok, akik hátrébb ülnek, jóformán semmit. A hátul
ülőkről még további kiegészítés: diákkoromban az Erkel színház
erkélyén, pótszéken ülve "hallgattam, és mégsem hallottam" azt az
opera előadást, amelyben számomra leginkább a székek nyikorgása volt
hallható.
Koncertterem
A
modern és akusztikai méretezés alapján épített koncerttermek
természetesen sokkal jobb hangélményt nyújtanak a terem egészében.
Azonban, mivel e termekben a falak nem vagy alig verik vissza a hangot,
jóval halkabban halljuk az előadást.
Hol is hallható legszebben a zenekar? A karmester helyén, ahová mi semmikor sem kapunk jegyet. A karmester kissé magasabban áll, ezért a magas hangok is akadálytalanul eljutnak hozzá és elég közel is áll ahhoz, hogy a zavaró hatásokat ne hallja. Ráadásul a hangszerek térbeli elhelyezkedését (sztereo hangkép) ugyancsak ott a legjobb hallgatni. A térhatás viszont annál inkább csökken, minél hátrébb ülünk. A zenekarhoz közeli oldalerkélyen, ahol a magas hangokat jól hallani, a hangtér torzul, mert a közelebbi oldalon lévő hangszereket sokkal hangosabbnak halljuk. |
Orgona templomban
Kamarazene zárt térben
Mozgó zenekar egészen másképpen szól ha közeledik, tehát elölről, mint ha távolodik, tehát hátulról. Az ilyen zene nyilván soha nem lehet „CD minőségű”, ami persze nem is lehet cél. B) Konzervzene
Jó
minőségű hangvisszaadó eszközökkel és nem rezonáló, esetleg
csillapított helyiségben azt tapasztalhatjuk, hogy szebben szólnak a
zeneművek CD-ről, mint élő előadásban. Ez a kifinomult felvételi
technikából adódik. Akusztikus zene helyszíni felvétele
Akusztikus zene stúdiófelvétele A
helyszíni felvételhez hasonlóan sok mikrofonnal történik, de „steril”
környezetben, süket szoba jellegű stúdióban. Zenei hibák nem
jelentkeznek, mert addig ismétlik a tételeket, amíg hibátlanok nem
lesznek. Gyakran az utánzengést is mesterségesen keverik hozzá. E
megoldással is nagyon szép, csillogó felvételt lehet készíteni.
Érdemes megnézni a Youtube-on néhány Peter, Paul & Mary (élő) felvételt. Mindössze 1 vagy 2 mikrofont használnak és pusztán azzal, hogy előre-hátra mozogva ők maguk és a gitárjaik milyen messze vannak a mikrofontól, változtatják a hangerőt, amivel a zeneszámaik fantasztikus dinamikát kapnak. Nekik nem volt szükségük utólagos keverésre. Ha lehet, kerüljük el, de amennyiben a felvett zenét mp3 tömörítésben hallgatjuk, a szokásos 128 kbit/s adatsebesség mellett sok finom részlet elvész. Tapasztalat szerint 256 vagy 320 kbit/s adatsebesség az, ahol már nem vagy alig lehet megkülönböztetni az mp3 és a teljes CD minőségű zenét. Ugyanakkor, kisebb adatsebességnél az mp3 tömörítés az emberi hangot kiemeli, a szövegek érthetőbbé válnak. -
GL -
A szerző ipari K+F és felsőfokú oktatási gyakorlattal rendelkező okleveles villamos szakmérnök. |
Szelence | Patent Világ |
Aktuális | Nyitólap |
Copyright© www.bioteomed.org |
Kapcsolat: btm(kukac)bioteomed(pont)org |
természet, tudomány, kutatás, fejlesztés, ipar, biológia, fizika, kémia, mezőgazdaság, medicina, gyógyszer, szabadalom, technológia, irodalom, művészet, oktatás |