Csodálom a felhőket az égen,
Úgy néznek ki, mint valamikor régen.
A látszat csal, és e fellegek,
Esőt nem hoznak a földeknek.

Gyárak, s autók bűzét bujtatják,
S tüdőnk hörgőit keményen támadják.
Mi pedig tűrjük, mint a birka,
Nem állunk ellen, mint a dühödt bika.

A gyárak röhögnek markukba,
Füstöljünk többet, hulljon a sok balga.
Folyóink hol ősünk itatta a nyáját,
Koszosan hoznak sok-sok nyavalyát.

A szennyvíz ömlik a patakba, s a tóba,
De a politikus ezt ritkán hozza szóba.
A földön a méreg, s a sok műtrágya,
Jó üzlet, bár a nép egészsége bánja.

Árad a szemét, de senki sem mozdul,
Másra kell a pénz, s a polgár így is boldogul.
Ébredjetek fel balga emberek,
Egészségetek hamar elveszíthetitek.

Piszkos politika, no meg a profit,
Uralnak mindent, ami ér valamit.
Nekik nincsen holnap, avagy emberség,
Csak a pénz a bankban, s a nyereség.

Ha nem védi meg a Földanyát,
Az emberiség megnézheti magát.
Jön a betegség, s a korai halál.
Tán te temeted el fiad és unokád.

Őseid hagytak rád tiszta folyóvizet,
Friss levegőt, melytől repes a szíved.
De mit hagysz te gyermekedre?
Szennyet, adósságot s rövid életet?